Blog
A futószárazás egyszerűnek tűnik ugyan, de számos buktatója van. Nagy segítséget adhat a betanításában, kiképzésében, kondíció növelésben, de ha helytelenül csináljuk, akkor maradandó károsodást is előidézhetünk vele mind fizikálisan, mind a viselkedésben. Ezért, mint a lóval való foglalkozás szinte mindegyik területén, itt is nagy jelentőséggel bír, hogy előképzettségünk legyen a futószáras munkával kapcsolatban. Nagyon fontos, hogy ne vegyük félvállról és olvassunk utána a helyes technikáknak, nézzük meg, hogy szakemberek, hogy csinálják, kérdezzük meg őket, hogy mit miért tesznek. Még egy-egy továbbképzésen is érdemes részt venni, mert lehet, hogy amiről azt hisszük, hogy jól csináljuk, vagy amiről úgy gondoljuk, hogy biztosan nem árthatunk vele a lónak, pont azzal idézünk elő egy később már nehezen orvosolható problémát.
Én sem most kezdtem el lovakkal foglalkozni, és ahogy jobban belemélyedtem a témába, tudatosult bennem, hogy valószínűleg elkövettem jó néhány hibát. Egyes szokásaimon változtatnom kellett ahhoz, hogy korrekt munkát tudjak végezni a lovakkal. Dr. Radnai Imre összeállított a témában egy nagyon jó kis oktatási segédletet, ami mindenki számára iránymutató lehet, bár a gyakorlatba való átültetése nem minden esetben és mindenkinek egyértelmű, ezért feltétlenül fontos, hogy legyen egy olyan oktató, aki elmagyarázza és bemutatja a technikákat.
Vegyük át az alapokat
Mit is jelent maga a futószárazás?
Ez a tevékenység egy általában 7-8m hosszú száron a lovak mozgatását, tornáztatását, képzését jelenti, különböző céllal.
Ezek a célok lehetnek:
- csikók betanítása, lovasfelszerelésekhez való szoktatása;
- lovak képzésének elősegítése általánosságban;
- lovak továbbképzése lovas nélkül;
- elrontott lovak korrigálása;
- lovak munkához szoktatása hosszabb pihenő után;
- előrehaladott képzettségi fokon a lovak felkészítése a magasiskolai feladatokra.
Ezen kívül még a következő okokból is futószárhatunk lovat:
- kezdő lovas betanítása céljából;
- voltizsálás miatt (ez egy különálló lovas szakág, aminek a lényege, hogy egy futószáron mozgó lovon, gyerekek, vagy felnőttek különböző tornagyakorlatokat mutatnak be);
- valamilyen okból nem tudunk lóra ülni;
- le szeretnénk mozgatni a lovunkat mielőtt felülnénk rá.
Ebből a felsorolásból is látszik, hogy milyen sokrétű ennek a technikának a felhasználási lehetősége, ezért érdemes energiát fektetni abba, hogy helyesen műveljük.
Photo by Joao Martins on Unsplash
Hol futószárazzuk a lovat?
Lehetőség szerint alakítsunk ki, egy jól körbehatárolt kört, aminek az átmérője minimum 12m, de ha lovasokat is szeretnénk ott tanítani, vagy voltizsálni, akkor ez legyen minimum 16m.
Fontos, hogy jó minőségű, rugalmas legyen a futószárazó kör talaja, tehát se túl puha, se kemény ne legyen. Eső esetén vezesse el a vizet. Gyakorlati tanács, hogy ha oldalfalakat alakítunk ki a futószáras körnek, akkor az egy kicsit kifelé dőljön, hogy ha ott lovagolnak, akkor a lovas lába ne szoruljon be a ló és karám közé.
Sok esetben lehet látni, hogy a lovas pályát rendszeresen boronálják, karbantartják, de a körkarám talajával nem foglalkoznak. Ez nagyon helytelen, mert a lovak kitaposnak egy nyomvonalat, aminek a talaja a centrifugális erő hatására befelé fog lejteni, ennek következtében a lovak mindig ferde talajon kénytelenek járni és az inak és szalagok oldalról megterhelődnek, ami túlnyúlást okoz.
Amennyiben nem tudunk kialakítani külön futószárazó helyet, akkor ideiglenes elemekből is könnyen össze tudunk állítani egyet, amit a munka végeztével el is tudunk tüntetni. Építhetünk ilyet szalmabálákból, akadályelemekből, rudakból. A lényeg, hogy olyan anyagokat használjunk, aminél a legkevesebb az esélye, hogy esetleg sérülést okoz a lónak egy rossz lépés esetén.
Milyen alapfelszerelésekre van szükségünk a futószáras munkához?
Több nézet létezik a futószárazással kapcsolatban. Egy biztos, hogy a felszerelés nagyban függ az általunk kitűzött céltól. Nagyon nem mindegy, hogy milyen okból döntünk az aznapi futószáras munka mellett. Lehet olyan eset is, hogy egy laza átmozgatáshoz elég egy futószár, egy kötőfék, és még az ostor is csak akkor, ha szóra nem teszi a dolgát négylábú barátunk. Viszont, ha fejleszteni, képezni, korrigálni szeretnénk lovunkat ennél valószínűleg többre lesz szükség.
A legáltalánosabb felszerelések ebben az esetben:
- futószár
- ostor
- kantár és/vagy kapicán
- nyereg és/vagy futószáras heveder
- kikötőszárak
- (ínvédők)
Számomra érdekes volt, hogy a Radnai féle ajánlásban az áll, hogy lehetőség szerint, amint a ló kiképzési foka lehetővé teszi csikókantárral és nyereggel is fel kell szerelni a lovat. A nyereg fölé kerül a futószárazó heveder, a kantár fölé pedig a kapicán.
A nyereg és a felső heveder használatát azért javasolja, mert a heveder önmagában nem elég stabilan áll a lovon, kisebb-nagyobb mértékig elmozdul mozgás közben, ami a hozzá erősített kikötőszárak miatt megzavarja a lovat, esetleg nem megfelelő hatást érünk el a kikötéssel. A másik, talán még fontosabb dolog, hogy a hátizom erősítéséhez, aktivizálásához szükség van a hát kis mértékű terhelésére, amit a nyereg súlya biztosít.
A kantár és a kapicán együttes használatára is megfelelő ok van, mégpedig, hogy az elengedettséghez a lónak a tarkó- és állizmait is el kell lazítania, amire fontos befolyással van a zabla, hiszen ennek hatására fokozódik a nyálelválasztás, ami pozitív hatással van az egész folyamatra. Kifejezetten a Hannoveri típusú kantárt ajánlja, mert ez akadályozza meg legmegfelelőbben az alsó állkapocs oldalra való kitérését. A sima angol kantárnál túl lazán van a zabla a szájban, az orrszíjjal kombinált kantárnál pedig túl erős a ráhatás az orrcsontra.
Futószárazás közben a ló egy viszonylag kis körön mozog, ezért egy csavaró mozgás jön létre ami miatt fokozott a lehetősége a lábak sérülésének. Ezért futószáras munkánál nagyon ajánlott az ínvédők, vagy fáslik használata az elülső lábakra.
Írta: Major Edina
