Lótartással kapcsolatos tudnivalók a téli időszakra

Még mindig sok tévhit kering a ló hőigényéről, hidegtűrő képességéről. A ló kiválóan bírja a hideget, megfelelő kondícióban tartva akár a mínusz 20 Celsius fokos hideg sem jelent neki problémát, ehhez azonban kiemelten fontos odafigyelni a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányozásra, az ideális vastagságú lótakarók kiválasztására, valamint az istállók tisztaságának folyamatos biztosítására. Az alábbiakban összegyűjtöttük a téli lótartással kapcsolatos legfontosabb információkat.

A lovak jó kondíciójának feltételei a hideg hónapokban

A külső alacsony hőmérséklettel szemben a ló szervezete alapvetően két módon védekezik. Az egyik a megfelelő téli szőrzet növesztése, a másik a nagy izomtömegek jó vérellátása. Viszont mindkettő csak akkor működik, ha a ló jó kondícióban van, megfelelő minőségű és mennyiségű takarmányozásban részesül, és a télbe fokozatosan megy bele, vagyis ugyanazon körülmények között él, mint ősszel, mert így van ideje felkészülni a szervezetének a hidegebb napokra. Hiányos takarmányozás esetén a szőrzet nem tud megvastagodni, és nem tud megfelelő izomtömeg sem kialakulni. 

A rosszul vagy gyengén takarmányozott ló szőrzete a tél közeledtével megnő ugyan, de ritka marad, így feladatát nem tudja ellátni. A jól táplált ló szőrzete kevéssé nő meg, viszont besűrűsödik, egészen dússá válik. Az pedig természetes, hogy a sovány ló hőháztartása nem működik megfelelően, az izomszegény testrészek áthűlnek. A rossz kondícióban lévő ló immunrendszere fokozatosan legyengül, és előbb-utóbb nem tud ellenállni valamely betegségnek. A problémák elkerülése végett mindenképpen érdemes betartani a téli lótartás szabályait.

A megfelelő mennyiségű és minőségű takarmány elengedhetetlen

A télre való felkészülés lótartás esetén tehát nem azt jelenti, hogy az istálló nyílásait zárjuk le, hogy jó meleg legyen, hanem azt, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányról gondoskodjunk, hiszen a lovak ilyenkor több energiát használnak fel a létfenntartásra (fűtenek). A lótartás egyik örök érvényű szabálya, hogy a nem megfelelően tárolt dohos, penészes széna kórokozókat és allergéneket tartalmaz, ezért nem alkalmas a lovak takarmányozására. Télen nyugodtan lehet a szokásosnál nagyobb mennyiségű kukoricát szerepeltetni az abrakban a zab és árpa mellett. Nagyon jó, ha a hideg hónapokban rendelkezésünkre áll valamilyen lédús takarmány, cukorrépa, sárgarépa, takarmányrépa, esetleg alma. Ezek segítségével pótolhatjuk a nyári zöldtakarmány kedvező hatását. Számos takarmánykiegészítővel, vitaminkészítménnyel is támogathatjuk lovunk immunrendszerét.

Fagymentesített itatók

A tartós fagyok beáltával a lótartók életét is megkönnyíthetik a fagymentesített itatók. Használatuk minimálisra csökkenti a napi itatási munkafolyamatokat, megspórolja a többszöri kijárást, ellenőrzést, jégtörést, emellett jelentősen növeli a lovak komfortérzetét is.

Hidegben is mozgassuk a lovakat!

Aki már foglalkozott lótartással az biztosan tapasztalta, hogy a hidegben is meg kell mozgatni a lovakat, mert a ló így tudja levezetni a felgyülemlett belső energiákat. Bár fárasztónak tűnik, de energiát ad nekik a mozgás és az unalom ellen is jó, mert télen nem mozognak annyit maguktól, mint melegebb időben. Kell nekik az a tudat, hogy dolgoznak és hogy hallják az ember hangját. A téli hidegben különösen fontos a lovaglás elején az alapos bemelegítés, majd persze a munka végeztével a türelmes lesétáltatás.

Milyen lótakarót válasszunk?

Sokan kedvelik a lótakarókat, érdemes azonban odafigyelni azonban arra, hogy mindig az aktuális hőmérsékletnek megfelelő takarót terítsünk a lóra, lehetőség szerint olyat ami a ló nyakát is védi. A karámban történő munkához a vízálló, szélálló kinti takarókat ajánljuk, míg az istállóban való pihenéshez a különböző vastagságú istállótakarók ideálisak. 

A lótartás sok figyelmet igényel, különösen télen, amikor a hosszú téli szőr alatt a lovak viszonylag könnyen megizzadnak, és nehezen száradnak meg. Egy alapos csutakolással, vagy törölközővel történő átdörgöléssel gyorsítani kell a folyamatot, de amíg nem száradt le teljesen a ló, kerüljön rá egy légáteresztő polár takaró.

A zárt istállóban, vagy bokszban álló, télen is aktívan tartott lovakat speciális nyírógépekkel megnyírják, hiszen a rövidre nyírt szőr gyorsan szárad, így elkerülhetőek a megfázások. A megnyírt lovakat azonban egy polár takaróval melegen kell tartani az ápolás, valamint a fel- és leszerelés alatt is, majd a legelőre, vagy karámba való kiengedéskor egy vastag takarót kell a hátukra teríteni. 

Ha a ló a kinti hőmérséklethez képest meleg istállóban is a vastag takarót viseli, könnyen aláizzad, majd kint a hidegben megfázik, akár tüdőgyulladást is kaphat. A vastag takaró az extenzíven tartott, nyíratlan lovak esetében is ártalmas lehet, mert vastag szőrét összenyomhatja a takaró, ezzel megszünteti a már rendelkezésre álló természetes szigetelő réteget.

Télen is kiemelten fontos a tisztaság

A téli lótartással kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy nem kell arra törekedni, hogy az istállóban kellemes meleg legyen. A huzatot kerülni kell, de a friss levegő a hideg időszakban is nagyon fontos, hiszen a rossz levegőjű, szellőzetlen, ammóniaszagú istállókban gyakran előfordulnak légzőszervi megbetegedések, köhögés, és ezek következtében teljesítményromlás is.

Az ammóniaszagot természetesen nem csak szellőztetéssel kell orvosolni, rendkívül fontos az istállók és boxok tisztán tartása. Az ammónia nagy része a vizeletből kerül a levegőbe, ezért a trágya összeszedése mellett kiemelt figyelmet kell szentelni a vizelettel átitatott szalma cseréjének és a fertőtlenítésnek is. Az istálló takarítását érdemes akkor végezni, amikor a lovak nincsenek az istállóban, így nem porolunk a környezetükben, és a fertőtlenítő szerek se jutnak a légutaikba.